Lomtárlat

Hulladékból műtárgy

Hulladék és szemét közt talán csak annyi a különbség, hogy utóbbit már a művészember sem vágja zsebre jártában-keltében, viszont sok alkotó számára még érték az, amit egyesek már szemétként aposztrofálnak.

Az alkotó sajátos felfogása ez, aki a kidobott, elfelejtett tárgyban alapanyagot lát, beépíti egy nagyobb műbe, vagy egész egyszerűen más kontextusba helyezi, gyökeresen megváltoztatva jelentését és funkcióját. El tud csodálkozni egy-egy talált tárgy vonalain, a megkopott sarkokon, képalkotó tényezőként fogja fel az avítt fémlemez rozsdafoltjait. Ez az a szellemiség ami hajtja őt, amikor benyomul a romos építési területre, vagy a hulladékudvar konténereiben kutakodik, s az alkotófolyamatnak még nem célja, inkább eszköze a kidobott dolgok felhasználása. Mindazonáltal egyfajta újrahasznosítás is ez a jelenség, ami a hulladékot visszahozza az emberek közé, a kiállítótérben átlényegül, érzéseket közvetít és vált ki a szemlélőből.

A kiállítás logója
és plakátja

KIÁLLÍTÓK:
Deák Zoltán, Kónya Miklós, Molnár Sándor, Szaszki János, Szepesi Dóra Anna

KÖSZÖNTŐT MOND:
Aranyi Sándor, NYUG-díjas festőművész

Jelen kiállítás tárgyaiban az a közös, hogy mindegyik mások által feleslegesnek, vagy haszontalannak talált – de azután megtalált – dolgokból, esetleg egy jóízű vacsora maradékából keletkezett, sok esetben természetes anyagokkal kombinálva. A felhasznált tárgyak, darabok legtöbbjét már megkezdte az idő vasfoga, az elemek és az enyészet rajtuk hagyta pazar színű, formájú és faktúrájú nyomait. Talán ez az, ami erősíti az újra-felhasználás gondolatát: a Természet velünk, és nélkülünk is teszi a dolgát, s még ma is ő a legkiválóbb művész.